Ebbe a  menüpontba rémtörténetek fognak kerülni.

Én ide írok néhányat és majd amikor csak tudom bővítem.De ti is küldhettek nekem erre az email címre: zsofo9999@freemail.hu

Felétételek(igen egyszerűek) :

- a levél címéhez légyszives irjátok ezt:rémtöténetek  vagy  rémsztorik

-mielőtt elküldenétek azt a bizonyos történet nézzétek meg,hogy az már nem-e szerepel a meglévők közt(de ha elfelejtenétek semmi baj,majd én megnézem)

-ha gondoljátok(nem kötelező)írhattok a történet után egy kitalált vagy valódi nevet és címet is irhattok hozzá!!

-kitalált történet is lehet a lényeg hogy leginkább rémes legyen!!

Eddigi történetek:

Véreskéz(ez inkább vicces)

Egyszer Sarah-t otthonhagyták szülei. Egyedül volt, és játszott. Hirtelen megszólalt a tlefon Sarah fölvette. Egy mély férfiharg szólt bele: Véres kéz vagyok, és itt vagyok az országodban! Sarah nem törődött vele, folytatta a játékot. Hirtelen meint megcsörrent a telefon. Sarah fölvette: Véres kéz vagyok, és itt vagyok a városodban! Sarah még mindig nem törődött vele, és tovább játtszott. Megint csöng a telefon: Véres kéz vagyo, és itt vagyok az utcátokba! Sharah nem félt igazán, de egy kicsit nyugtalan volt. Ez már közelebbi dolognak tűnt. Hirtelen csengettek.Sarah kinyitotta az ajtót. Ott állt egy félkezű ember.

-Véres kéz vagyok...kaphatok egy ragtapaszt?

---------------------------------------------------------------------------------------------

Igaz történet vigyázz!!!

"Halloween este volt soha nem hittem benne hogy valamikor is történhet valami velem mivel nem hittem a szellemekben. Az unokatesóm félt tőlük nagyon mondtam neki hogy nincs értelme félni. aznap este volt halloween bulit tartottunk, Tök jó volt vártuk hogy éjfél legyen. Az egyik barátnőmmel msn-eztünk aki alig várta hogy elmondhassa nekem amit hallott. Hogy állítólag a házunkba Swen Williams szelleme kísért persze én egyből kiröhögtem mert eddig semilyen paranormális eset nem történt velem.De aztán átjött hozzánk és mutatott egy könyvet miszerint a szellem nem kísért csak halálának 15. évfordulóján. Ami aznap este volt. Én még mindig nem hittem el nevetséges.Aztán éjfélkor elkezdett hideg lenni pedig egyik ablak se volt nyitva recsegéseket lehetett hallani. Kezdtem beparázni...kicsit....eléggé...nagyon...Nagyon féltünk ... aztán elmúlt 3 óra körül kimentem mosdóba és tiszta komás fejjel mert félig még aludtam ...sikításokat hallodtam....nagyon megijedtem felnéztem és egy lebegő szellem állt előttem......" Ezt a rémtörténetet egy kislány naplójában olvastuk azért írt le mindent mert be akarta bizonyítani hogy szellemek nincsenek...dehát mégis...
Vigyázz!!

----------------------------------------------------------------------------

Kedves naplóm!

Ma kaptam egy tollat. Most nem azzal írok, nehogy kifogyjon. De ott virít a tolltartómba. A nagynéném ajándékozott meg vele a születésnapom alkalmából, mert akármennyire holnap lesz az, ők nem lesznek itthon, mert elutaznak. DE nem ez a lényeg.
Az volt a furcsa, hogy a tollal ha bármit leírtam/rajzoltam az 1-2 percen belül megtörtént. Leírtam, hogy az osztályfőnökünk Mr. Beeks leesik a lépcsőn, és eltöri a lábát. Egy fogalmazásba kellett, amit órán kellett megcsinálnunk. Azzal a tollal írtam, amit kaptam, és 1 percen belül, miután azt a mondatot leírtam a tanár közölte, hogy lemegy a portára valamiért, és nemsokkal a kimenetele után az igazgatónő jött be azzal, hogy Mr. Beeks leesett a lépcsőn, és kórházba kellett vinni. Ez eléggé furcsa volt, de még nem annyira különös, mint ami utána történt. Lerajzoltam anyát, amint elejt egy tányért, és elvágja a kezét.
Mikor hazaértem azt láttam, hogy anyu kezéből ömlik a vér, és egy eltört tányér a földön hever. Ez egy cseppet megdöbbentőbb volt, mint a Mr. Beeks-sel történtek.
Unalmamban átmentem a szomszéd sráchoz, és osztálytársamhoz, és a legjobb barátomhoz is egyben, Brown-hoz. Kitaláltunk egy jó játékot, hogy különböző neveket írunk, és ahhoz egy-egy dolgot, ami megtörténhet velük, vagy ilyesmi.
Valahogy így nézhetett ki:
Beka-Menjen el egy étterembe, és kapjon ételmérgezést.
Louis-Kapjon el egy súlyos betegséget.
Rita-Menjen el ideggyógyászhoz, mert idegrohamot kapott.
Roland-Haljon meg autóbalesetben.
Ezeket egy cetlire írjuk, és egy kalapba szórjuk. majd amelyik cetlit húzzuk ki először az fog megtörténni legközelebb. Miután ez megtörtént megcsörrent Brown és az én telefonom is. Engem Beka szülei hívtak, hogy ételmérgezést kapott, és értesítsem az osztályfőnököt, vagy aki jelenleg vigyáz ránk Mr. Beeks helyett. Brown-t Louis szülei hívták, hogy kórházba került. Brown otthoni telefonja is megcsörrent, és azt az anyukája vette fel. Azt mondta, hogy Rita és Roland szülei keresték, (ők ketten ikrek) hogy Rolnad súlyos autóbalesetet szenvedett, és meghalt, és Rita idegrohamot kapott Roland halála miatt.
Itt már teljesen izgatott voltam, ez a toll megvalósítja az álmainkat. DE csak a rosszakat! Ha jót írtam vele semmi nem történt. Rettentően ideges lettem. A tollat meg kell semmisíteni! Azonnal elvittem a legközelebbi szemeteshez. Kidobtam. Megszabadultam a tolltól.
DE ezt csak hittem. A toll mikor felmentem az emeletre Brown-éknál, ott hevert az asztalon.
Ekkor fogtam a tollat, és hazajöttem. Leraktam az asztalra. Hirtelen azt hallottam, hogy a toll hegye a papírt karcolja. Odanéztem, és a toll magától írt. Leírta E/1-es személyben, mintha én lennék, hogy anya meghal. Akárhányszor húztam át, dobtam ki a papírt 1 percen belül, mindig ugyanott hevert az asztalomon, mintha mi sem történt volna. Anyu meghalt.
De a tollnak ez sem volt elég. Leírta, hogy apu, és a nagyiék is elmennek a túlvilágra. Megtörtént.
Reggel arra lettem figyelmes, hogy a toll hegyen megint halkan serceg a papíron. Odanéztem, és akkor megtörtént, amitől féltem: azt írta le, hogy meghalok, 1 napon belül. Azóta 23 óra telt el. Remélem nem válik valóra.
Szia.

1 óra múlva a srácot a rokonai találták meg, holtan.
A toll ott hevert az asztalán, alatta a papír: 1 nap múlva meghalok.

--------------------------------------------------------------------------

 Halálok

Egy nap megszületett az első gyermek a Bodrogi családban. Az egy szép kellemes nyári nap volt.
Ez a gyermek egyre csak cseperedett, nőtt és nőtt, mígnem jó nagy lett, 11 éves. Lisának hívták. Éppen suliidő volt, mikor Lisa iskolába ment, a szülei pedig 2 külön autóval dolgozni. Pál, Lisa édesapja egy project-en dolgozott a Jumbó gyárban. Az 2 kilóméterre volt a családiházuktól, ahol akkor laktak. Lisa szomorú hírt kapott az egyik szünetben. Az iskolaigazgató kereste fel személyesen, hogy közölje vele a rossz hírt: az édesapját elütötte egy vonat. A síneken az autó lerobbant, és pont akkor jött egy vonat. Az autó nem indult, és akkor a vonat elgázolta, maga alá temette az autót. Lisa sehogysem akarta elhinni ezt a hírt sem, de amikor megtudta, hogy 2 évvel ezelőtt pont így gázoltak el egy fiatal férfit, ugyan akkor, pontosan, még az idő is stimmelt,  egy kissé megijedt.Hazafelé menet az iskolából meglátott valamit. Mivel eléggé furcsának tartotta, hogy az édesanyja nem jön érte elindult hazafelé gyalog. Akkor vette észre a balesetet. Egy nőt gázoltak el. Épp a zebrán akart átmenni, mikor egy autós elütötte. Azonnal meghalt, akárcsak az apja. Mikor meglátta a nőt, aki az autó alatt volt félig, nagyon megiletődött. Az édesanyja volt az, Xénia. REttentően elkeseredett, és a gyámhatóság gondoskodott az elhelyezéséről: a nagymamájához, és a papájához költözik. Amikor a híradóban bemondták az anyja balesetét akkor is nagyon megijedt: évekkel ezelőtt ugyanúgy elütöttek ott azon a helyen egy fiatal anyukát, ahol most az övét. A nap, és az óra is stimmelt. Akárcsak az édesapjánál.
Pár nappal az édesanyja balesete után a nagyszüleivel is baleset történt. Míg Lisa iskolában volt a nagyszüleinél tűz ütött ki, és nem tudtak kijutni a lakásból. Bennégtek. Ezt a szörnyű hírt is az igazgató közülte Lisával. Mivel a kislánynak nem volt hová költöznie ezért magához vette az iskolaigazgató, aki törvényesen is a rokona volt valamilyen szempontból: az édesanyjának az unokatestvérének a felesége. Miután a nagyszüleivel is bekövetkezett a szörnyű baleset, kiderült, hogy volt már 2 ilyen haláleset abban a lakásban, ahol ők is éltek, és meghaltak. ez már végképp különös volt Lisának, és még jobban nyomta a szívét a szomorúság, épp eléggé ahhoz, hogy a sokk hatására kerüljön, mikor az őt örökbefogadó igazgatónőt is utolérte a halál. Az utcán egy bankból kijövő rabló leszúrta. Lisa sokkot kapott, és mikor az utcán hazafelé tartott a barátnőjéhez, akihez ideiglenesen költözött szembetalálkozott egy emberrel. Az ember furán mély, és ismerős hangon szólt hozzá:
- Most Te következel!- Majd közelebb lépett Lisához, és leszúrta.

Ezzel a Bodrogi család teljes mértékben ki halt. Kivéve, ha a Te neved is Bodrogi. Akkor teleszel a következő.

--------------------------------------------------------------------------

Az ajtó

... Épp hazafelé tartottam. Sajnos át kellett mennem az aluljárón.
A vonatok hangosan dübörögve zubogtak át fölöttem. Fura érzésem volt. Egész nap a hazamenetel miatt aggódtam, erre most itt vagyok, az általam ismert legfélelmetesebb, legveszélyesebb helyen. Anyu bezzeg kérődzés nélkül simán elengedett. Pedig őt is érték itt fura dolgok. Egyszer pont itt rabolták ki, meg egyéb ilyesféle sztorik.
Nem olyan nagy cucc végül is átjönni itt. Semmi bajom nem eshet. Végül is fényes nappal van, és...
Hát igen... Túl sok rémsztorit hallottam ma. Lizi ugratott be az ajtós rémsztorival.
Kihessegettem a fejemből ezeket a rémisztő, és eléggé idióta gondolatokat, majd tovább mentem.
Egy szakadt ruhát láttam a földön heverni. Nagyon fura volt. mintha valaki akaraterővel szaggatta volna szét. Biztos erre kellene jönnöm? Ne kerüljek inkább? Nem, nem. Sietnem kell haza.
Az út tovább tartott, és a ruhák is sokasodni kezdtek. Egy póló, nadrág, dzseki, egy női kézitáska, még két póló, valamint 3 nadrág. Kezdtem félni, egyre hevesebben vert a szívem. Jesszusom! Egy darab ujj hever a földön, körülötte vér. Ráadásul egy koromfekete ajtó előtt.
Bumm! Bumm, bumm! Az ajtó mögül jöttek a zajok. Hirtelen résnyire tárult, és kinyúlt belőle egy férfi karja.
- Gyere, kislány. Nem bántalak!- berántott az ajtó mögé. Az nagy csapódással csukódott be.
Többet nem mentem haza, és nem láttam a szüleimet. Megöltek.

Az aluljárón ne menj át. Egyszer úgyis beránt az ajtó mögé a férfikar, és akkor már késő.

----------------------------------------------------------------

A 3 feleség legendája

Egyszer hallottam egy régi legendát. Félelmetes, és hihető. Ezt mesélem most el.
Történt még 1750 táján, hogy volt egy híres festő: Alfonzo Dermento. Hihetetlenül beleszeretett egy nap Sharlotta Derako-ba. Nem sokkal később feleségül kérte, a hölgy pedig igent mondott.
Boldogan éltek, csupa hazugságba burkolózva, mert Alfonzo nem mindig mondott igazat. Sharlotta pedig a hazugságot mindig elhitte. Egy nap Alfonzo megunta Sharlottát. Unta a lassú, kellemes tempójú életstílusát, és unta a csókjait is. Úgy döntött, megöli. Éjjel, amikor a nő már mélyen beburkolózott az álmok világába, Alfonzo leszúrta, véletlen balesetnek álcázva, aminek a rendőrség bedőlt.
Dermento más nő után nézett. Ekkor talált rá Ramonára. Kecses, kifinomult hölgy volt, aki az akkori korban úrihölgynek számított.
Pár év elmúltával Dermento erre a hölgyre is ráunt. Unta a mozgását, a beszédét, a suttogó hangját, a csókjait. Mindent unt. Elhatározta, hogy őt is megöli. Eközben Sharlotta szelleme a bosszút forralgatta.
Ramona is meghalt, ugyanúgy, mint az előző feleség. A két nő szelleme a túlvilágban találkozott, és együtt szőtték tovább bosszújukat.
Alfonzo pedig mit sem sejtve élte tovább életét. Pár hónap elmúltával pedig ismét rátalált a következő áldozatára, Sylviára. Kedves, aranyos nő volt, ugyanúgy, mint előző feleségei. De Dermento erre a nőre is ráunt. Mindent unt már rajta: csókját, ruháit, átlagosan lassú járását, kecsességét, kedvességét, haját, szemét, száját, minden! Őt is, ugyanúgy "balesetként" megölte.
A három nő most már együtt kezdte szőni a bosszú hálóját, míg rájöttek, hogy Alfonzoval is végezni kell.
A férfi ezután a 3. haláleset után is más nők felé kacsintgatott, de ekkor már nem vett feleségül senkit. Egy nap a 3 nő szelleme úgy döntött, hogy eljött a perc, mikor megölik Dermentot. Feljöttek a szellemvilágnak nevezett alvilágból, és megkeresték a férfit.
Nem sokkal később, a férfi már holtan feküdt, de a nőknek ez sem volt elég!
Eltüntették a holttestet, hogy senki ne tudja hogy hova tűnt a férfi.
Utána soha többé nem keresték sem a nőket, sem a férfit.

Oldal: RÉMtörténetek (NEW)
Hörcsögök és sok más érdekes dolog!! - © 2008 - 2024 - baratunkahorcsog.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat